kiesés az örökségből


Ha az öröklés minden feltétele adott is, az örökös csak akkor örökölhet, ha az öröklésből nem esett ki.

A törvény által szabályozott kiesési okok a következők.

  1. Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót - a közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők,
  2. érdemtelenség,
  3. lemondás az öröklésről,
  4. kizárás az öröklésből,
  5. kitagadás az öröklésből és az
  6. örökség visszautasítása.

Házastárs (bejegyzett élettárs) kiesése a törvényes öröklésből

A Polgári Törvénykönyv szerint mint törvényes örökös nem örökölhet az örökhagyó házastársa (bejegyzett élettársa), ha a házastársak (bejegyzett élettársak) között életközösség az öröklés megnyílásakor nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

Az örökhagyó házastársának (bejegyzett élettársának) az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

A házastársak (bejegyzett élettársak) közös végrendeletének hatálytalansága és visszavonása

A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele után az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre. A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik. Ugyanez a hatása az örökbefogadásnak. Érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ha valamelyik házastárs (bejegyzett élettárs) érvényesen vonja vissza egyoldalúan a közös végrendeletbe foglalt rendelkezését, a másik házastárs (bejegyzett élettárs) végrendelete hatályos marad, kivéve, ha a végrendeletből megállapítható, hogy egyik fél sem tette volna meg rendelkezését a másiké nélkül.

Érdemtelenség

Érdemtelen az öröklésre és ezért kiesik az öröklésből az, aki

  1. az örökhagyó életére tört;
  2. szándékos eljárással az örökhagyó végakaratának szabad kinyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte (az örökhagyó "végakarata ellen tört");
  3. a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult, vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

Az érdemtelenséget nem lehet figyelembe venni, ha e magatartást (bárki ellen irányult is) az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre szintén csak az hivatkozhat, aki ezáltal maga örökölne, vagy tehertől mentesülne . A magyar jog az utólagos érdemtelenséget nem ismeri, az egyszer megszerzett örökséget tehát később ilyen okból nem lehet elveszteni.

Lemondás az öröklésről

Örökössé válni, örökölni nem kötelező, arról még az örökhagyó életében le lehet mondani. A lemondás az öröklésről az örökhagyó és a leendő törvényes örökös közötti írásbeli szerződés. Le lehet mondani a teljes örökségről, annak meghatározott részéről vagy külön csak a kötelesrészről. Az öröklésről való lemondás kiterjed a kötelesrészre is, kivéve, ha a felek ellenkezőleg állapodnak meg. Nem hat ki viszont a lemondás a lemondó leszármazóira (sőt gyakran ezek javára mondanak le), csak akkor, ha a megállapodás kifejezetten így szól, vagy ha a lemondás legalább a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt (a lemondó "életében megkapja" az örökrészét). A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó javára szolgál. A lemondás kiterjed a későbbi vagyonnövekményre is, kivéve ha ez olyan rendkívüli mértékű (pl. egy nagy nyeremény), aminek ismeretében a lemondó nyilatkozatát feltehetően nem tette volna meg, továbbá arra a növekményre is, mely mások kiesése következtében növelte volna a lemondó hányadát.

Kizárás az öröklésből

A végintézkedési szabadság részeként az örökhagyó a törvényes örökösét (vagy aki azzá válhat) kizárhatja az öröklésből. A törvényes öröklésből való kizárás lehet maga a végintézkedés vagy egy végintézkedés része. A kizárás történhet hallgatólagosan is, más személy örökössé nevezésével (mellőzés). Az örököst bármilyen okból ki lehet zárni, a kizárást indokolni sem kell, a kötelesrészre jogosult örököst azonban csak a kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből lehet kizárni (a kötelesrésztől a jogosultat csak kitagadással lehet megfosztani).

Kitagadás az öröklésből

Kiesik az öröklésből az, akit végintézkedésében az örökhagyó kitagadott. Érvényes kitagadás esetén kötelesrész sem jár. A kitagadás viszont csak akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli, és az ok a valóságban is fennáll. A kitagadási okokat a törvény taxatíve felsorolja.

Kitagadásnak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosult:

  1. az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
  2. az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;
  3. az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának, bejegyzett élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;
  4. az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette (pl. szülő a gyermek iránt, gyermek a szülő iránt stb.);
  5. erkölcstelen életmódot folytat (pl. züllött, garázda, bűnöző);
  6. - akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek - a büntetését még nem töltötte ki;
  7. a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.

A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.

Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt.

Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.

Örökség visszautasítása

Kiesik az öröklésből, aki az örökségét visszautasította. Az örökséget az öröklés megnyílta (az örökhagyó halála) után lehet visszautasítani, mégpedig bármilyen feltételhez vagy időponthoz kötés vagy más megszorítás nélkül. Az örökséget főszabály szerint csak teljes egészében lehet visszautasítani, a részleges, a feltételhez vagy időhöz kötött avagy a megszorítással tett visszautasítás érvénytelen. A törvény azonban kivételesen megengedi, hogy a mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó örökös külön visszautasítsa a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését (ezek visszautasítására csak egységesen érvényes). További kivétel, hogy ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult. A visszautasítás jogáról a közjegyzőnél tett bejelentéssel, ráutaló magatartással (pl. az örökség birtokbavételével) vagy akár hallgatólagosan is (pl. közjegyzői felhívásra nem nyilatkozik a visszautasításról) le lehet mondani, ezt követően az örökség többé nem utasítható vissza.

Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.