kötelesrész

A család alkotmányos és öröklési jogi védelme jegyében a törvény az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak részesedését a hagyatéki vagyonból akkor is lehetővé kívánja tenni, ha az örökhagyó rájuk kedvezőtlen végintézkedést tett, vagy vagyonát még életében jelentős mértékben eladományozta. A magyar jog ilyen esetre kötelesrészre vonatkozó igényt (követelést) biztosít a végrendeleti örökössel, illetőleg a megadományozottakkal szemben.

Kötelesrészre jogosultak

Kötelesrészre jogosultak az örökhagyó leszármazói (gyermekek, unokák, dédunokák), házastársa, bejegyzett élettársa és szülei, feltéve hogy az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örökösei (tehát az öröklésből nem estek ki), vagy végintézkedés hiányában azok lennének .

A kötelesrész iránti igény mint kötelmi jellegű igény - az öröklési igénytől eltérően - öt év alatt elévül.

A kötelesrész mértéke

Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat (bejegyzett élettársat) mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő személy a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, hozzászámítva az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értékét. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását.

A hagyományokat és meghagyásokat a hagyaték tiszta értékének meghatározásánál még nem szabad teherként figyelembe venni, a kötelesrész azoknál előbbre való.

A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

A törvény néhány ingyenes adományt is mentesít a kötelesrész alapjához számítás alól. Így nem tartozik a kötelesrész alapjához:

1. az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke;
2. az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését (ilyen kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása) megelőzően juttatott;
3. a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;
4. a házastárs, élettárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;
5. az arra rászoruló más személynek (pl. nevelt gyermeknek) ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

Ha pedig egy kötelesrészre jogosult kapott ingyenes adományt, és annak betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet azt a saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani .

Kötelesrész kielégítése

A kötelesrész kielégítése több elemből tevődhet össze. A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen (örökségként, előhagyományként, hagyományként) kap, továbbá az örökhagyótól ingyenesen kapott adomány is, kivéve, ha annak betudását az örökhagyó kifejezett nyilatkozattal elengedte. A betudás elengedése a többi jogosult kötelesrészét nem sértheti, azok kötelesrészének alapjához tehát hozzá kell számítani. A kötelesrészre jogosult leszármazó kiesése esetén a betudás a leszármazóját is terheli, több leszármazó a hagyatékban való részesedésük arányában köteles betudni az adományokat.

A kötelesrész kiadásáért felelősek

A kötelesrész kiadásáért (kiegészítéséért) való felelősség törvényi sorrendje a következő:

1. a kötelesrész kiadásáért (kiegészítéséért) elsősorban a hagyatékban részesedő személyek (örökösök, hagyományosok) felelnek;
2. ha a kötelesrész a hagyatékból nem elégíthető ki, a hiányzó részért azok felelnek, akiket az örökhagyó a halálát megelőző tíz éven belül megadományozott, mégpedig adományaik időbeli sorrendjétől függetlenül.

Több személy felelősségének egymáshoz viszonyított arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett (pl. neki fel nem róható okból elvesztette, a dolog elpusztult), a kötelesrészért nem felel.

Nem esett el a juttatástól, aki azt saját céljaira fordította (felélte, értékén mást vásárolt), azért nincs meg. A kötelesrészért való felelősség terjedelme tekintetében főszabály, hogy aki juttatásban részesült, annak egész értékével felel. Ez alól azonban a törvény kivételt tesz az olyan felelős személy javára, aki maga is kötelesrészre jogosult. Az ilyen személy juttatásából csak a (kötelesrész alapja szerint számított) törvényes örökrészét meghaladó mértékkel felel. Ez a kedvezmény kiterjed a kötelesrészre jogosult házastársára, leszármazójára és ennek házastársára , bejegyzett élettársára is annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának együttes értéke, a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Mégsem terjed ki rájuk a mentesség, ha a kötelesrészre jogosult a kötelesrész iránti igényét éppen a saját házastársával, bejegyzett élettársával leszármazójával vagy ennek házastársával, bejegyzett élettársával szemben érvényesíti. A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.

A kötelesrész kiadása

A kötelesrész kiadása minden tehertől és korlátozástól mentesen kell, hogy történjen. Ez alól egyetlen kivétel az örökhagyó házastársát, bejegyzett élettársát korlátozott haszonélvezet formájában megillető kötelesrész lehet. Ez terhelheti a leszármazók (kivételesen a szülők) kötelesrészét, ha ezek kötelesrészének kiadása után a hagyatékban megmaradó vagyon még a haszonélvezet korlátozott mértékét sem biztosítaná. Ilyen esetben a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezettel terhelt részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.

Maga az örökhagyó a kötelesrészre jogosult számára korlátozással vagy terheléssel is hagyhat hátra vagyont, ez azonban általában csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban kikötheti, hogy ha a jogosult a korlátozást vagy terhelést az egész juttatás tekintetében el nem fogadja, akkor csupán a kötelesrészét kapja meg.

A kötelesrész kiadását pénzben lehet követelni. Természetben jár a kötelesrész - a haszonélvezet kivételével -, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Kivételesen a bíróság is elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását, ha a pénzben való kiadás akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes volna.

Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.